1.
Tibeti róka (Vulpes ferrilata). Jellegzetes megjelenését a négyzetes formájú fejforma adja, mely a fején és nyakán található szőrméjének kiterjedése és a rövid orr és fülek formájának együttes hatása kölcsönzi.
2.
3.
Csillagorrú vakond (Condylura cristata). Nevét különleges, előrenyúló orráról kapta, amit mindkét oldalt 11 darab - néhány centiméter hosszú - rózsaszín csápocska keretez: ezek az emlősök világának legérzékenyebb tapogatói.
4.
5.
6.
Tennessee ájulós kecske. A nevét azért kapta, mert ha megriad, akkor hirtelen megmerevedik, szinte elalél. Ha a kecskét megijesztik, az izom-összehúzódásoktól szinte lebénul, sokszor el is esik. Ez persze nem azt jelenti, hogy az állat a szó szoros értelmében el is ájulna.
7.
Angóranyúl. A domesztikált nyulak egyik típusa, melyet hosszú sima gyapja miatt tenyésztenek. Az angóra az egyik legrégebbi nyúlfajta, eredetileg feltehetőleg Ankarából (történelmi nevén Angóra), Törökországból származik. Más elképzelések szerint az eredetileg mutáció révén létrejött nyulat Kasmírban tenyésztették először (innen kasmír nyúl elnevezése).
8.
9.
10.
Véznaujjú maki (Daubentonia madagascariensis) egy ritka, Madagaszkáron élő macska nagyságú makifaj. Ezt a legfejlettebb, ám legritkább félmajom-fajt sokáig rágcsálónak tekintették kiálló metszőfogai miatt.
11.
12.
13.
Gyümölcsevő piranha (Colossoma macropomum). Általában 70 centiméter hosszú, de 108 centiméteresre is megnőhet. Testtömege legfeljebb 40 kilogramm. Amikor a nagy folyók elárasztják az erdőket, ez a hal körülbelül 5 hónapot az erdőben tölt, gyümölcsökkel és magokkal táplálkozva.
14.
15.
Ászkarákok (Isopoda). Tengeri illetve édesvízi élőlények, a szárazföldi ászkarákok azonban (mint ezt nevük is mutatja) szárazföldi életmódra tértek át. Külső, meszes vázukhoz (exoskeleton) 14 végtag kapcsolódik. Méretük 1–2 mm és a 30–40 cm közötti; legnagyobbak a mélytengeri ászkarákok.
16.
17.
18.
Kígyófejű hal (Channa argus). A Kínában őshonos hal, kezdetleges tüdejével lélegezve akár három napig is kibírja a szárazföldön, és mellúszóira támaszkodva képes egyik tavacskából a másikba átgyalogolni. Az angolnaszerű ragadozó hal akár egyméteresre is megnőhet, és hatalmasra tátva fogakkal teli állkapcsát vele azonos méretű halakat is képes egészben lenyelni.
19.
20.
Szajga vagy tatárantilop (Saiga tatarica). Közép-Ázsia hatalmas füves síkságain él. Az állat fej-törzs-hossza 108-146 centiméter, marmagassága 60-80 centiméter, farokhossza 6-13 centiméter és testtömege 21-51 kilogramm. A párzási időszakban a hím orra még nagyobbra fúvódik, ormányszerűvé válik.
21.
22.
Grimpoteuthis. Általában 3000-4000 méteres mélységekben élnek, de akár 7000 méter mélyben is fellelhetők. A helyváltoztatáshoz a szifójukból kinyomott vízsugarat, valamint a fejük két oldalán levő úszóikat használják fel. Az úszóik fülekre emlékeztetnek, emiatt ezeket az állatokat Dumbo-polipoknak becézik.
23.
24.
Vörös ajkú denevérhal. Peru partjainál és a gazdag élővilágú Galápagos-szigetek környékén él. Nem igazán tud úszni, ügyetlenül közlekedik, fura uszonyaival a tengerfenéken „sétál”.
25.
26.
Sörényes farkas vagy guara (Chrysocyon brachyurus). Érdekessége, hogy - a medvékhez, tevékhez, zsiráfokhoz hasonlóan - az azonos oldalon lévő lábait emeli egyszerre, meglehetősen szögletes mozgással, ezért járása a többi kutyaféléhez képest furcsának tűnik.
27.
28.
Vámpírtintahal (Vampyroteuthis infernalis). Eddig a legnagyobb megtalált példány körülbelül 30 centiméteres volt. A nyolc karja, a közismert polipoktól eltérően nem szabadok, hanem összefogja egy köpenyszerű bőrréteg. A szeme a testéhez viszonyítva a legnagyobb az állatvilágban; 2,5 centiméter átmérőjű.
29.
30.
31.
Japán óriásszalamandra (Andrias japonicus). Japán területén, Honsú, Kjúsú és Sikoku szigeteken honos. Testhossza 87–159 centiméter. A bőrén át lélegzik. A viszonylag rövid életű kétéltűek között hosszú életkorra számíthat, a legidősebb példány 51 éves korában pusztult el.
32.
33.
34.
Szakállas disznó (Sus barbatus). Malajzia, Szumátra, Bangka és Borneó esőerdeiben és mangroveerdeiben él. A Fülöp-szigeteken élő állatokat ma már külön fajba sorolják.
35.
36.
Szumátrai orrszarvú (Dicerorhinus sumatrensis). 2019-ben kihalt faj lett Malajziában (becslések szerint kevesebb mint nyolcvan él már csak belőlük, ezért a faj súlyosan veszélyeztetett). Az ismert orrszarvúfajok közül a szumátrai a legkisebb, de más szárazföldi emlősökhöz képest így is nagy. Marmagassága 112–145 centiméter, fej-testhossza 236–318 centiméter, farokhossza 35–70 centiméter. Testtömege élőhelyétől függően 500–1000 kilogramm; általában 700–800 kilogramm.
37.
38.
39.
Okapi (Okapia johnstoni). Ősi típusú zsiráf, a harmadidőszakban élt zsiráfősökhöz sokban hasonlít a csontozata és életmódja, ezért az élő kövületek közé sorolják. Az okapi bizonyíthatóan csak a Kongói Demokratikus Köztársaság területén, a Kongó-medence sűrű esőerdőiben él a szabad természetben.
40.
41.
Pálmatolvaj (Birgus latro). A legnagyobb szárazföldi ízeltlábú, hossza meghaladhatja a fél métert, a tömege pedig a 4 kilogrammot. Éjszakai életmódú dögevő, de fel tud mászni a magas kókuszpálmákra a kókuszdiókért, amelyeket azután erőteljes ollóival tör fel. Ez a rák annyira alkalmazkodott a szárazföldi életmódhoz, hogy vízbe merítve megfullad.
42.
43.
Periophthalmus. Azon kevés halféléhez tartoznak, amelyek jól elboldogulnak a szárazföldön is (természetesen vízközeli, az árapály-jelenség érintette élőhelyeken).
44.
45.
Jávai kancsil (Tragulus javanicus). Testhossza 45 centiméter, farokhossza 5 centiméter, marmagassága 30 centiméter és tömege 1-2 kilogramm. Az egyik legkisebb faj a párosujjú patások közül. kizárólag az indonéziai Jáva szigeten fordul elő.
46.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése