Az Amerikai Egyesült Államok elnöke az Egyesült Államok állam- és kormányfője, az ország legbefolyásosabb személye és legmagasabb rangú tisztségviselője. Az elnök a szövetségi kormány végrehajtó hatalmának irányítója; az alkotmány értelmében feladata a kongresszus által megalkotott törvények végrehajtása. Az alkotmány második cikkelye az elnököt az amerikai fegyveres erők főparancsnoki címével ruházza fel, ezenkívül különleges jogosítványokat, mint például vétójogot is biztosít számára. Az elnök alakíthat kormányt, gyakorolhatja az egyéni kegyelmezés jogát. A szenátus beleegyezésével és felhatalmazásával köthet szerződéseket, kinevezhet szövetségi hivatalnokokat, nagyköveteket és bírókat, beleértve a Legfelsőbb Bíróság tagjait. Hasonlóan más országokhoz azonban az elnök hatalmát is korlátozza az alkotmány, megakadályozva egyetlen személy vagy csoport teljhatalmú irányítását.
Az alábbiakban Alexander Anitzenko képgyűjteménye látható, amely az Egyesült Államok első 23 elnökét mutatja be.
1. George Washington első amerikai elnök.
 |
George Washington (1732. február 22. – 1799. december 14.) amerikai politikus és katona, a függetlenségi háború főparancsnoka és az Egyesült Államok első elnöke 1789-től 1797-ig. Egyike az amerikai "alapító atyáknak", az USA egyik nemzeti hőse. Róla nevezték el az ország fővárosát és egyik tagállamát. |
2. John Adams 2. amerikai elnök.
 |
John Adams (Braintree, Massachusetts, 1735. október 30. – Quincy, Massachusetts, 1826. július 4.) az Egyesült Államok első alelnöke (1789–1797) és második elnöke (1797–1801). Az Alapító atyák egyik legnagyobb hatású alakjaként tartják számon. Fia, John Quincy Adams, 1825-től 1829-ig az USA hatodik elnöke volt. George W. Bush beiktatásáig ő volt az egyetlen amerikai elnök, akinek az apja is elnök volt. |
3. Thomas Jefferson 3. amerikai elnök.
 |
Thomas Jefferson (1743. április 13. – 1826. július 4.) az Egyesült Államok harmadik elnöke, John Adams elnöksége alatt alelnök. A történelemkönyvekbe nem elnöki nagyságával, hanem a függetlenségi nyilatkozat megírásával és sokoldalúságával került be. Érdeklődési körébe tartozott a földművelés, építészet, régészet, matematika, kriptográfia, nyelvek, politika és a paleontológia. Ezenkívül ügyvéd, feltaláló és író is volt. Ő alapította a Demokrata-Republikánus Pártot, amibe ő is tartozott, illetve a Virginiai Egyetemet. |
4. James Madison 4. amerikai elnök.
 |
James Madison (1751. március 16. – 1836. június 28.) az Amerikai Egyesült Államok 4. elnöke, az Alapító atyák nemzedékének tagja. Elnöki hivatalát két cikluson át, 1809 és 1817 között töltötte be. Madison az Egyesült Államok mindmáig legalacsonyabb elnöke vékony, állandóan betegeskedő, sötét ruhákat viselő férfi volt; mégis korának egyik legnagyobb politikusa. |
5. James Monroe 5. amerikai elnök.
 |
James Monroe (1758. április 28. – 1831. július 4.) az Amerikai Egyesült Államok 5. elnöke, az Alapító atyák és a „virginiai dinasztia” utolsó tagja volt. Két cikluson át töltötte be elnöki hivatalát, 1817-től 1825-ig. Ellentétben elődeivel nem volt önálló politikai gondolkodó, de kitűnő ítélőképességgel rendelkezett. Tisztelet övezte hosszas diplomáciai, kormányzati és katonai tevékenységéért. |
6. John Quincy Adams 6. amerikai elnök.
 |
John Quincy Adams (Braintree, Massachusetts, 1767. július 11. – Washington, 1848. február 23.) amerikai politikus, 1825 és 1829 között az Amerikai Egyesült Államok 6. elnöke. |
7. Andrew Jackson 7. amerikai elnök.
 |
Andrew Jackson (Lancaster County, 1767. március 15. – Nashville, 1845. június 8.) az Amerikai Egyesült Államok 7. elnöke. Az amerikai demokrácia egyik döntő periódusa volt Andrew Jackson elnöki időszaka (1829. március 4. – 1837. március 3.). |
8. Martin Van Buren 8. amerikai elnök.
 |
Martin Van Buren (1782. december 5. – 1862. július 24.) az Amerikai Egyesült Államok 8. elnöke, valamint 7. alelnöke. Holland származású szülők gyermeke volt. 1803-ban ügyvéd lett, 1809-ben pedig Hudsonban telepedett le, ahol a demokrata párt élére állott. Mint a New York-i törvényhozó gyűlés tagja (1812) nagy erélyt fejtett ki az Anglia ellen viselt háborúban. |
9. William Henry Harrison 9. amerikai elnök.
 |
William Henry Harrison (1773. február 9. – 1841. április 4.) az amerikai hadsereg tisztje, politikus, az Amerikai Egyesült Államok 9. elnöke, az első, aki hivatali ideje alatt hunyt el. Harrison volt az utolsó elnök, aki a függetlenségi nyilatkozat aláírása előtt született, Ronald Reagan 1981-es beiktatásáig pedig ő volt a legidősebb hivatalba lépő elnök. Elnökségének 32. napján halt meg tüdőgyulladásban, így Harrison a legrövidebb ideig szolgált amerikai elnök a történelemben. |
10. John Tyler 10. amerikai elnök.
 |
John Tyler (1790. március 29. – 1862. január 18.) az Amerikai Egyesült Államok 10. elnöke. Ő volt az első alelnök, aki a hivatalban lévő elnök (William Henry Harrison) halála miatt kapta meg az elnöki tisztséget. |
11. James K. Polk 11. amerikai elnöke.
 |
James Knox Polk (Pineville, 1795. november 2. – Nashville, 1849. június 15.) az Amerikai Egyesült Államok tizenegyedik elnöke (1845-1849), korábban a képviselőház elnöke és Tennessee állam kormányzója. Polkot leginkább külpolitikai sikerei tették népszerűvé. Háborúval fenyegette meg Nagy-Britanniát, de miután az beleegyezett az Alaszka, Kalifornia és a Sziklás-hegység által határolt terület számára kedvezőtlen felosztásába, Polk meghátrált. Kaliforniáért győztes háborút vívott Mexikóval. Csökkentette a vámtarifákat és olyan független kincstári rendszert hozott létre, amely 1913-ig fennállt. Az Egyesült Államok megalapítása óta ő volt az első elnök, aki nem jelöltette magát újra és egy hivatali ciklus után távozott az elnöki posztról. Csak három hónappal élte túl elnökségét - halálát kolera okozta. |
12. Zachary Taylor 12. amerikai elnök.
 |
Zachary Taylor (becenecén Öreg szedett-vedett (Old Rough and Ready), 1784. november 24. – 1850. július 9.) az Amerikai Egyesült Államok 12. elnöke. Megválasztása előtt negyvenéves katonai karriert futott be. Szolgált az 1812-es brit–amerikai háborúban, a Black Hawk háborúban, és a második szeminol háborúban, de hírnevet igazán a mexikói–amerikai háborúban szerzett magának, mikor több kulcsfontosságú ütközetben is győzelemre vezette az amerikai csapatokat. Egy déli rabszolgatartó volt, aki ellenezte a rabszolgaság kiterjesztését a gyarmatokra. Nem érdekelte a politika, de a Whig párt jelöltként indította az 1848-as választásokon. Taylor legyőzte a demokrata Lewis Casst, és ő lett az első amerikai elnök aki a poszt megszerzése előtt semmilyen politikai pozíciót nem töltött be. Taylor gyomor-bélhurutban halt meg mindössze 16 hónappal beiktatása után. |
13. Millard Fillmore 13. amerikai elnök.
 |
Millard Fillmore (1800. január 7. – 1874. március 8.) az Amerikai Egyesült Államok 13. elnöke (1850-1853) és egyben a Whig Párt utolsó tagja, aki elnök lehetett. Pályafutását Zachary Taylor alelnökeként kezdte, majd Taylor halála után átvette az elnökséget. Fillmore ellenezte a javaslatot, hogy a Mexikói–amerikai háború alatt USA-hoz csatolt területeken rabszolgát tarthasson Dél, kompromisszum aláírását sürgette 1850-ben, melynek része volt többek között a Fugitive Slave Act (és a Bloodhound törvények is). A javaslatot a Kongresszus 1850. szeptember 18-án hagyta jóvá. Szorgalmazta a gyarapodó gazdasági kapcsolatokat Japánnal, és összecsapott a franciákkal, mikor III. Napóleon betört Hawaii-ra. Elnöksége után csatlakozott a nativista Semmittudók mozgalmához, a Polgárháború alatt Lincoln ellen állt ki és az Újjáépítés időszakától kezdve Andrew Johnson elnökségét támogatta. Ezek nyomán a 10 legnépszerűtlenebb amerikai elnök egyikeként tartják számon. |
14. Franklin Pierce 14. amerikai elnök.
 |
Franklin Pierce (Hillsborough, New Hampshire, 1804. november 23. – Concord, New Hampshire, 1869. október 8.) az Amerikai Egyesült Államok 14. elnöke. A Bowdoin College-ban tanult. Ügyvédként telepedett meg szülővárosában, és már 1829-ben New Hampshire állam törvényhozó testületének tagja, majd elnöke lett. 1833-ban beválasztották a kongresszusba, ahol Pierce nemsokára mint a demokrata párt egyik kiváló tagja szerepelt. 1837-től 1842-ig a szenátus tagja volt. Az 1852-es demokratikus elnökválasztó gyülekezet Pierce-t elnöknek jelölte, és az 1852 decemberi választás alkalmával meg is választották. 1853. március 4-én ünnepélyesen beiktatták hivatalába, de nem felelt meg a várakozásoknak. Elnökségét a külfölddel való folytonos viszályok jellemezték. |
15. James Buchanan 15. amerikai elnök.
 |
James Buchanan (Cove Gap, Pennsylvania, 1791. április 23. – Lancaster, Pennsylvania, 1868. június 1.) amerikai politikus, az Amerikai Egyesült Államok 15. elnöke. Ő az egyetlen amerikai elnök, aki sohasem házasodott meg. Elnökké választása előtt a pennsylvaniai (1815–16) és a szövetségi Képviselőház (1821–31) tagja volt. Kezdetben a Föderalista Pártot, majd ennek felbomlása után Andrew Jackson híveit támogatta. 1832 és 1833 között Szentpéterváron volt nagykövet, ahol megkötötte az első orosz–amerikai kereskedelmi szerződést. A Szenátusban (1834–45) a külügyi bizottság elnökeként tevékenykedett, majd James Knox Polk elnök külügyminiszterré nevezte ki (1845–49). Franklin Pierce elnök követként Nagy-Britanniába küldte (1853–56), ahol Kuba megvásárlásáról folytatott sikertelen tárgyalásokat. |
16. Abraham Lincoln 16. amerikai elnök.
 |
Abraham Lincoln (Hodgenville mellett, Kentucky, 1809. február 12. – Washington, 1865. április 15.) 1861-től 1865-ig az Amerikai Egyesült Államok 16. elnöke, az első republikánus elnök. A rabszolgaság korlátozásáért agitáló kiváló szónokként 1860-ban elnyerte a Republikánus Párt elnökjelöltségét és még abban az évben megválasztották elnöknek. Programja ismeretében sikertelen kompromisszumkeresési folyamat után hét déli állam kilépett az Unióból. Lincoln ezt nem volt hajlandó tudomásul venni. A lázadónak nyilvánított délieket katonai erővel akarta leverni, s ezzel további négy állam kiválását okozta. Az Amerikai Konföderációs Államok milíciája erővel eltávolította területéről a távozást makacsul megtagadó unionista katonaságot, ezzel kirobbant az amerikai polgárháború. Az 1864-es elnökválasztáson ismét neki szavaztak bizalmat. A polgárháborúban Északot győzelemre vezette és törvényileg eltörölte a rabszolgaságot. Hat nappal azután, hogy a déliek katonai főparancsnoka, Robert E. Lee letette a fegyvert, Lincolnnal egy merénylő golyója végzett. Ez volt az első eset, hogy amerikai elnök merénylet áldozatává vált. |
17. Andrew Johnson 17. amerikai elnök.
 |
Andrew Johnson (1808. december 29. – 1875. július 31.) az Egyesült Államok 17. elnöke 1865 és 1869 között, Abraham Lincoln utóda. Andrew Johnson Lincoln kabinetjét megtartva tisztességesen és hatékonyan működtette tovább a kormányzatot. Külpolitikai téren jelentős eredményeket ért el. 1867-ben hétmillió dollárért megvásárolták Alaszkát Oroszországtól. 1867-ben elfoglalja a Hawaiitól nyugatra fekvő Midway-szigeteket. Ugyanebben az évben Nebraska államként csatlakozott az Unióhoz. Johnson sokat tett azért, hogy az indiánokkal sikerüljön dűlőre jutni. Az elért jó eredményeket azonban háttérbe szorította Johnson rekonstrukciós politikája. |
18. Ulysses S. Grant 18. amerikai elnök.
 |
Ulysses Simpson Grant (született Hiram Ulysses Grant) (Point Pleasant, Ohio, 1822. április 27. – Wilton, New York, 1885. július 23.) amerikai katona, politikus, hazája 18. elnöke 1869 és 1877 között. Az Amerikai Egyesült Államok hadseregének vezénylő tábornokaként szorosan együttműködött Abraham Lincoln elnökkel az uniós hadsereg győzelemre vezetésében az Amerikai Konföderációs Államok fegyveres erejével szemben az amerikai polgárháború során. A kétszer elnökké választott Grant a Republikánus Párttal a konföderációs nacionalizmus és a déli nemzettudat elfojtásán szorgoskodott, valamint fellépett a rabszolgaság megőrzése ellen, védve a felszabadított négerek állampolgári jogát és a nemzetgazdasági prosperitást előmozdítva. |
19. Rutherford B. Hayes 19. amerikai elnök.
 |
Rutherford Birchard Hayes (1822. október 4. – 1893. január 17.) egyesült államokbeli politikus, katonai vezető, 1877 és 1881 között hazájának 19. elnöke. Az amerikai polgárháború kitörésekor csatlakozott az ohioi önkéntes gyalogsághoz, és 1861. június 27-én már a 23. ezred századosa volt, bár nem rendelkezett katonai tapasztalatokkal. Gyors emelkedése után a ranglétrán 1865. március 3-án az önkéntesek vezérőrnagyának nevezték ki. Elnöki jelölésének idejére már széles körben ismert volt a polgárháborús években bizonyított becsületessége, és Ohio állam kormányzójaként lelkiismeretességével néha még politikai szövetségeseit is meglepte. Tulajdonságaival éles kontrasztban állt Grant kormányának viharos és botrányoktól hangos éveivel. Híres volt arról, hogy úgy tudott kommunikálni, hogy azzal senkit se sértsen meg. 1880-ban, megtartva ígéretét, nem indult újra az elnöki székért. Szívinfarktusának szövődményeibe halt bele 1893-ban. |
20. James A. Garfield 20. amerikai elnök.
 |
James Abram Garfield (1831. november 19. – 1881. szeptember 19.) az Egyesült Államok 20. elnöke 1881-ben. Abraham Lincoln után ő volt a második olyan elnök, akit meggyilkoltak. 6 hónapot és 15 napot töltött hivatalában. 1859 és 1861 között Ohio állam szenátora volt. 1861-ben csatlakozott az unió hadseregéhez, majd 1863-ban vezérőrnagyként felhagyott a katonáskodással. 1862-ben megválasztották a kongresszus tagjává, és 1878-ig minden második évben újraválasztották. 1880-ban elnyerte a Republikánus Párt elnökjelöltségét, és szintén fényes katonai múltat felmutató demokrata kihívójával, Winfield Scott Hancockkal szemben megnyerte az elnökválasztást. Elnöksége során megpróbált közvetíteni a Republikánus Párt két nagy frakciója között. Többen valószínűsítik, hogy halálát is részben a két csoport közötti feszültségek okozták. 1881. július 2-án délelőtt lőtte meg a Stalwarts-szimpatizáns Charles J. Guiteau, aki tette után Arthur elnökségét éltette. |
21. Chester A. Arthur 21. amerikai elnöke.
 |
Chester Alan Arthur (1829. október 5. – 1886. november 18.) egyesült államokbeli ügyvéd, hazája 21. elnöke 1881 és 1885 között. A meggyilkolt James Garfield utódja. 1881-ben kinevezték Garfield alelnökévé. Garfield szeptemberben bekövetkezett halála után az ország elnöke lett. Elnöksége során – addigi pártbeli híveit megdöbbentve – letette a polgári szolgálat alapjait. Beiktatták az első szövetségi bevándorlási törvényt, ami megakadályozta a szegények, a bűnözők, és az elmebetegek letelepedését. A kongresszus egyúttal tíz évre felfüggesztette a kínaiak bevándorlását is, amit később véglegesítettek. 1886-ban, 57 évesen hunyt el agyvérzés következtében, amit valószínűleg a vesebaja okozta magas vérnyomás idézett elő. |
22. Grover Cleveland 22. amerikai elnök.
 |
Stephen Grover Cleveland (1837. március 18. – 1908. június 24.) az Egyesült Államok 22. (1885–1889) és 24. (1893–1897) elnöke. Ő volt az egyedüli olyan elnök, aki két nem egymást követő ciklust töltött ki. Az 1860 és 1912 közötti republikánus dominanciával jellemezhető években egyedülálló módon demokrataként sikerült kétszer is megnyernie az elnökválasztást. Csodálói méltatják becsületességéért, függetlenségéért, feddhetetlenségéért, és a liberalizmus elveihez való ragaszkodásáért. Bírálói szerint kevés fantáziája volt, és második ciklusában túl sok figyelmet fordított a gazdaságra. |
23. Benjamin Harrison 23. amerikai elnök.
 |
Benjamin Harrison (1833. augusztus 20. – 1901. március 13.) az Amerikai Egyesült Államok 23. elnöke 1889 és 1893 között. Nagyapja, William Henry Harrison az Egyesült Államok 9. elnöke, édesapja, John Scott Harrison pedig 1853 és 1857 között Ohio állam második körzetének kongresszusi képviselője volt. Az amerikai polgárháború alatt belépett az uniós hadseregbe. 1862-től a 70. indianai önkéntes gyalogsági ezred parancsnoka volt. Harrison egészen a dandártábornoki rangig jutott, majd 1865-ben leszerelt. 1881 és 1887 között Indiana állam szenátora volt. 1901 márciusában hunyt el influenza és tüdőgyulladás következtében.
