Japánban, a Vakajama prefektúrában, a szent Kója-hegyen, égigérő ciprusfák között fekszik Japán legnagyob területű temetője, az Okunoin, ahol sok japán híresség és daimyo, régi korok uraságai nyugszanak. Földöntúli látvány a kilométereken át óriási cédrusok között húzódó, moha fedte torii kapu és síremlék erdő. Maga Kóbó daisi is itt van eltemetve.
A fennsíkon az első kolostort Kóbó daisi hozta létre 816-ban, és tette ezáltal a helyet az általa alapított Singon irányzat szakrális központjává. Kúkai a buddhizmus titkos tanításainak értőjeként vívta ki kora és az őt követő századok elismerését. Állítólag ő „találta fel” a kana ábécéket („a japán kultúra atyja”), de ezenkívül jeles tóépítő, költő, kalligráfus, szobrász és szótáríró is volt (az ő műve a Tenrei bansó meigi, a legrégibb fennmaradt japán szótár). Kúkai 835-ben mély meditációba merült, és azóta várja így Maitréja eljövetelét. A XI. században kialakult hagyomány szerint a hívők – nemesek és közrendűek egyaránt – Kúkai sírja közelében igyekeztek elhelyezni hozzátartozóik hamvait vagy haját, hogy közel legyenek hozzá a “feltámadáskor”. A hagyomány még ma is él, a mauzóleumot több ezer síremlék veszi körül – tulajdonképpen ez maga a temető.
A jellegzetes és feltűnően hasonló “sírkövek” (a legmagasabb 10 méteres), valójában egyfajta “kősztúpák”. A gorintó az öt elemet (föld, víz, tűz, szél, tér) reprezentáló formák (négyzet, gömb, háromszög, félgömb, cseppforma) együttese az azoknak megfelelő szótagokkal (A, Va, Ra, Ha, Kha) az oldalain. Az öt elem alkotja különböző arányban, összetételben az általunk érzékelhető evilágot. Egy elmélet szerint ezek halálunkkor különválnak.
1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8.
9.
10.
11.
12.
13.
14.
 |
Forrás: Zedirka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése